Living in a village

2020. Január 6-a van, hajnali háromnegyed öt. Az előbb ébredtem, visszaaludni nem tudok.  2020 első munkanapja – számomra. Rettegek, nagyon rettegek az előttem álló évtől. Nagy változások várnak rám. Visszagondolva 2019-re, az sem volt egyszerűbb, de akkor minden váratlanul történt, én pedig mintha csak sodródtam volna – felkészületlenül ért minden.  Januárban elvesztettem a pozíciómat. Már… Tovább »

Azt mondtad, eljössz.  De megint nem jöttél, és én csak vártam és vártam. Nekiálltam főzni, a gombát, amit mamáék kaptak, de mivel anyu beteg és nem tud főzni most, ezért nekem adtak, darabról darabra megpucoltam, megmostam alaposan, egyenként felszeltem. Szeretem az illatát, a gyerekkoromat idézi, amikor apuval ketten bújkáltunk a fiatal fenyvesben, és kilószám szedtük… Tovább »

Az utóbbi időben naivul azt gondoltam, hogy javul a világ, vannak jó jelek, az emberek fejlődnek, jót tett a bezártság, talán mindenki egy kicsit tudatosabb lett, rászorítva a lassításra, a gondolkodásra. Fura tapasztalat volt nyaralni, újra emberek, idegenek között járkálni, létezni. Mivel a nagykamasz már csaknem fél éve élt nem saját jogán rászabott szobafogságban, és… Tovább »

Eldobni a jelen boldogságát a múlt kötelezettségéért.... Tovább »

Boldog vagyok – életemben először. Persze voltam már boldog, voltak csodás pillanatok az életemben, nevettem már felhőtlenül – személyiségemből fakadóan elég gyakran.  De ezt a fajta boldogságot még soha nem éreztem – nem éreztem azt, amikor a mindennapokat egy állandó, csendben a háttérben megbúvó puha felhő öleli körbe. És ez a felhő végre mentes minden… Tovább »

Mindig is foglalkoztatta az embereket, hogyan fog alakulni a jövő. Sokszor félelemmel néztek elé, kutatták, befolyásolni próbálták, de hidegen nem hagyott egyetlen kort, és egyetlen embert sem. Valójában talán ez az egyik motorja az emberiség fejlődésének, a vízió, amely mindig ott lebegett az egyes ember és az adott kor társadalma előtt is, legyen szó társadalmi,… Tovább »

Nem olyan régen eljegyeztek. Igen, térdelés meg romantika, meg minden, ahogy kell.  Ez csodaszép és nagyon jó élmény, így negyven pluszosan épp ideje is volt már egyes jóindulatú vagy kevésbé jóindulatú vélemények szerint. Én élvezem, küzdöttem érte eleget, nem két hónapja koptatjuk már egymást az Emberrel. Van annak lassan hat éve is, hogy szoktatjuk egymást… Tovább »

Ki gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz és könnyű egyszerre… 🙂 Könnyű: mert az oldal, a regisztráció pillanatok alatt elkészül, viszont nehéz, mert akkor most el is kell kezdeni kommunikálni. Kommunikálni… mit is? Miért is? Megérzésem szerint nagyon sokunknak jár mostanában hasonló gondolat a fejében. Közölni kell: amit érzünk, ami körülöttunk, ami velünk, ami bennünk történik. Vajon… Tovább »